A policisztás petefészek szindrómának nevével ellentétben semmi köze a cisztákhoz!

Jellemzően keveset tudunk a policisztás petefészek, más néven policisztás ovárium szindróma jelenségéről, pedig valójában a nők 3–10%-nál fordul elő [1]. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint világszerte 116 millió nő érintett ebben a betegségben.[2]

Az elnevezés a petefészek megnagyobbodására utal, amit a benne felhalmozódó nagyszámú de ártalmatlan, folyadékkal töltött zsákocskák eredményeznek. Ezeket tüszőknek hívják, méretük pedig nem haladja meg a 8 millimétert, azaz körülbelül akkorák, mint egy borsószem. A petesejtek eredetileg ezekben a tüszőkben fejlődnek ki, de PCOS esetében az ovuláció elmarad hiszen a petesejtek leválása nem tud megtörténni.

A betegségben szenvedő nőknél azon túl, hogy kialakul a petefészkek policisztás állapota, olyan egyéb tünetek is jelentkezhetnek, mint például a rendszertelen menstruációs ciklus annak köszönhetően hogy a petefészekben nem történik rendszeres petesejt leválás. A szindróma másik jellegzetessége az androgén felesleg, azaz a szervezetben megnövekedett szinten jelenlévő ‘férfi’ nemi hormon, például a tesztoszteron. Ez okozhatja a felesleges szőrnövekedést az arc és a test különböző területein.

Melyek a PCOS jelei és tünetei?

A betegség első jelei általában már a serdülőkor végén vagy a húszas éveik elején jelentkeznek a nőknél, de az sem szokatlan, hogy valaki semmilyen tünetet nem tapasztal!
 
A szindróma tünetei rendkívül változatosak, ezért teljesen egyéni tapasztalatot eredményeznek. Előfordulhat, hogy szabálytalanná válik a menzeszünk vagy az teljesen megszűnik, és a rendszertelen vagy elmaradó ovuláció miatt a teherbeesés is nehézségekkel járhat.
 
Fentebb már említettük, hogy az androgén hormonok megnövekedett szintje túlzott szőrnövekedést (más néven hirsutizmust) okozhat főként az arc, a mellkas a hát és a fenék területén. Néhány nő súlygyarapodást tapasztal, de panaszkodnak hajritkulásra, erős hajhullásra, zsíros vagy aknés arcbőrre. Mindezen tünetek kezelése már-már azt az érzést kelti, mintha a saját testünk ellen vívnánk egy megnyerhetetlennek tűnő csatát. A PCOS nagy csapást tud mérni az önértékelésünkre és mentális egyensúlyunkra, de fontos tudni, hogy létezik segítség, ami drasztikusan segíthet a javulásban és így jobban érezhetjük magunkat a testünkben. Mindenképpen előnyünkre válik, ha tudatosabban odafigyelünk a szervezetünkre és nyomonkövetjük az esetleges változásait, ezáltal nem csak jobban megismerhetjük magunkat, de azt is tudni fogjuk, hogy hogyan gondoskodjunk a saját egészségünkről.

Mitől alakul ki a policisztás petefészek szindróma?

A policisztás ovárium kialakulásának pontos oka nem ismert, bár gyakran öröklődhet a családban. Érdemes lehet megkérdezni idősebb nővért, édesanyát, nagymamákat, unokanővéreket és nagynéniket a tapasztalatokról, főleg ha már diagnosztizálták őket PCO szindrómával, mivel a tapasztalat megosztása segíthet megbirkózni a helyzettel.
 
A PCOS alapvetően a szervezet szabálytalan hormonszintjével áll kapcsolatban, főleg a nagy mennyiségben jelenlévő, hasnyálmirigyben keletkező inzulin hormonnak van befolyása, ami a szervezet cukorszintjéért felelős. A PCOS-ben szenvedők testében kialakulhat az inzulinrezisztencia, ami az inzulin hormon felfokozott termeléséhez vezet. Ennek eredményeképp a petefészkek megnövekedett intenzitással kezdik el saját hormonjaikat termelni, úgy mint például a tesztoszteront, ami aztán zavart okoz a tüszők kifejlődésében és megakadályozza az ovulációt.

Milyen hatással vannak ezek a hormonok?

A PCOS betegséggel összefüggő hormonegyensúly-hiánynak lehetnek hosszú távú egészségügyi hatásai - a magas koleszterinszint és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát fokozottan megnöveli. A teljes és egészséges élethez tehát nagyon fontos a megérzéseinkre hallgatni, és a test jelzéseit időben észrevéve egészégügyi szakember segítségével kivizsgáltatni a felmerülő problémát. 

Miért okoz a PCOS súlygyarapodást?

A PCOS megnehezíti a szervezet számára az inzulin rendeltetésszerű felhasználását, így az és vele együtt a cukor is felhalmozódhat a véráramban. A megnövekedett inzulinszint az androgének (férfi nemi hormonok) termelődését is fokozza, ami aztán súlygyarapodással jár tipikusan a has területén, mivel a férfiak (is) jellemzően oda hízékonyak.  
 
Az emberi test számtalan formában és méretben létezik, ezért ha szeretnénk fogyni azt csakis saját egészségünkért és boldogságunkért tegyünk, semmiképpen sem mások miatt. A PCOS-ben szenvedők számára a fogyás nehezebb lehet, bár mindenképp van előnye. Segíthet például a jobb közérzet elérésében, enyhítheti a betegség tüneteit és visszaállíthatja a normális havi vérzést. A fogyókúra megkezdése előtt tanácsos egy orvos véleményét kikérni, aki tisztában van azzal, hogy miként lehetséges egészséges, kontrollált módon elérni a kívánt testsúlyt.

A policisztás petefészek szindróma kezelése

Sajnos, jelenleg még nem lehet gyógyítani a PCOS-t, bár a tüneteket lehet kezelni.
 
Kaphatók gyógyszerek a túlzott szőrnövekedés, a rendszertelen menstruációs ciklus és a termékenységi problémák kezelésére. Arra az esetre, ha ezek mégsem lennének elegendőek, elérhető az úgynevezett drilling módszer, ami egy laparoszkópos (kisebb hasi nyíláson keresztüli) petefészek műtét az androgéneket termelő extra szövet eltávolítására. A tünetek enyhítésére egy lehetséges megoldás lehet az életmódváltás is - a súlycsökkentés és az egészségesebb táplálkozás segíthet. A nők többsége a PCOS ellenére egy termékenységi kezelés segítségével képes a teherbeesésre.
 
Ha többet szeretnél tudni a terhességről és a menstruációs ciklus problémáiról, olvasd el azt a cikkünket, amelyben a termékenység és az endometriózis kapcsolatáról írtunk.

Orvosi nyilatkozat

A cikkben szereplő orvosi információk csak tájékoztató jellegűek, és semmilyen diagnosztikai vagy kezelési cél alapját nem képezik. Egészségügyi állapotod felméréséért és tanácsért, kérjük fordulj kezelőorvosodhoz!



[Hivatkozások]

[1]  https://www.ncbi.nlm.nih.gov/p mc/articles/PMC6266413/ 

[2]  A.M. Kabel Polycystic ovarian syndrome: insights into pathogenesis, diagnosis, prognosis, pharmacological and non-pharmacological treatment Pharmacol. Rep., 1 (103) (2016), pp. E1-E5

Továbbolvasok

Ismerd meg még jobban