Karafiáth Orsolya
Mérleg nélkül
„Szerinted nem furcsa a férjem? – kérdezte a barátnőm a telefonban, kicsit idegesen. Sejtettem, hogy megint Tibor különös szokásairól lesz szó, az szokta Verát ennyire felzaklatni. Szerinte ugyanis a férfi a női bugyik rabja lett. Ahogy megismerkedtek, persze előre vetíthette volna a dolgot. Vera rúdtánc oktató, éppen a terembe ment. Kapkodva pakolt, mert késésben volt, így a fehérneműje a tömött buszon kiesett a táskájából. Tudni kell, hogy rúdtánchoz nem való semmiféle ledér darab, komoly, sok anyagot igénylő franciabugyiról beszélünk tehát. Vera észre sem vette volna a balesetet, ha egy csinos fiú nem nyújtja felé a nem éppen aprócska darabot, pirulva mondván, hogy a lány valamit elveszített. És ekkor le is csapott Ámor nyila. Ám azóta eltelt jó pár év. „Azon még nevettem, igaz kényszeredetten, mikor egy Borat-féle cuccal érkezett haza– lendült bele most Vera – és azon is túltettem volna még magam, amin minden pasi remekül elszórakozik, miszerint a saját alsónadrágjukat hátrafeszítik, és úgy tesznek, mintha nők lennének. Pontosan tudom, hogy az óvoda óta erről nem lehet leszoktatni őket.” Nos, nekem ez utóbbi is újdonság volt, egyik exem sem lepett meg soha ilyesmivel, így igazán kíváncsi lettem, mivel tudta a férj mindezt megfejelni. És ha már megfejelés, hát igen, a legújabb móka abból fakadt, hogy a férfi a legváratlanabb pillanatokban bukkan elő a lakás különbözõ pontjain, a felesége pompás kis bugyijaival a fején. „És szerinte ez vicces!” – sóhajtott elkeseredetten Vera, majd a kirobbanó nevetésem hallván elnémult. Csak azzal tudtam megvigasztalni, hogy addig örüljön, míg a bugyijai jók a férje nem túl nagy fejére. Addig legalább pontosan láthatja: az alakja tökéletes.
